Ratha-yatra Szekérfesztivál 2017

Jóga | Mantra | India

2017. június 24., 10 óra - Vörösmarty tér | 13 óra - Városliget

Hátralévő idő:

Facebook esemény itt


Szekérfesztivál 2017 - Jóga - mantra - India

Budapest legszínesebb indiai karneválja június 24-én, szombaton, az Andrássy úton át a Városligetig. Tégy velünk egy túrát Indiában, légy az élmény részese!

A Szekérfesztivál egy ősi indiai tradíció továbbélése nyugaton. Az indiai Puri városából származó hagyomány, amikor Krisna egy különleges formáját, Dzsagannáthot (a név jelentése: az Univerzum Ura) egy hatalmas szekéren díszes felvonulás keretében végighúzzák az emberek a városon. Az ünnepre a mai napig több millió hindu érkezik Orissza állam fővárosába. A tradíció pontosan 50 évvel ezelőtt egyfajta vándorünnepként nyugaton is útjára indult, s azóta meg is honosodott, a Krisna-tudat mozgalmát megalapító Bhaktivedanta Swami Prabhupádának köszönhetően.

Hogyan csatlakozhatsz?

A Szekérfesztivál a Vörösmarty térről indul délelőtt 10 órakor és kb. 13:00 órakor érkezik meg a Városligetbe. A szekér a Vörösmarty tér - Deák tér – Andrássy út - Hősök tere - Városliget útvonalon halad majd. A menethez bárki csatlakozhat, aki szeretne bepillantást nyerni ebbe az ősi rítusba, vagy szívesen belecsöppenne egy fantasztikus indiai forgatagba. A Szekérfesztivál a legvidámabb és legszínesebb indiai parádé Budapesten, ahol vallási és társadalmi hovatartozástól függetlenül mindenkit szeretettel várnak!

A résztvevők díszes menetben húzhatják az Univerzum Urának, Dzsagannáthnak a feldíszített szekerét. A menet előtt lovasok, táncosok, énekesek, zenészek, gólyalábasok haladnak. A Városligetben családias, zöld környezetben 21 óráig változatos fesztiválprogrammal várják a családokat, kisgyerekeket, fiatalokat és időseket. A Jóga Világnapja kapcsán a színpadi műsorban is kiemelt figyelmet kapnak a jógikus programok. Emellett indiai zenészek, hennafestés, táncok, színdarab, dobshow, gyermekprogramok, előadások, kérdezz-felelek, vegán ételkóstoló és fagylalt, valamint indiai bazár várja a vendégeket.

Ismered a lélek jeleit?

A Szekérfesztivál egy összetett és mély lelki jelentőségű ünnep, ahol minden mozzanatnak, minden elemnek szimbolikus jelentősége van. Isten különleges formája, amelyet az élőlények iránti szeretete hat át, a szekér húzására szolgáló kötelek, amelyek a kapcsolatot jelképezik Isten és ember között, a kötelek húzása, amely a karmánk alól való felszabadulást szolgálja, a színek, az illatok, a táncok és a dallamok mind egy régi-régi történetet mesélnek el újra és újra. Miért? A pazar felvonulás az emlékezést szolgálja, az emlékezést arra a misztikus forrásra, ahonnan minden élőlény ered. Az ősi indiai-védikus bölcsesség szerint az ember csak akkor lehet boldog, ha feltárja, felkutatja, megismeri és kapcsolatba lép ezzel a forrással, közvetlenül az önvaló megismerésén, az önismereten túl.

Misztikusan hangzik? Pedig egyszerű. A boldogságot külső élményekben és ingerekben keressük, pedig valójában bennünk rejlik és könnyedén elérhető. A teljes lelki elégedettséghez olyan erőforrást kell találnunk, amely kiapadhatatlan, és ezzel csordultig megtölteni magunkat. Akkor automatikusan kilazulnak a hétköznapi, anyagi dolgoktól való függőségeink csápjai. A vágyak elviselhetővé válnak, az elménk stabilizálódik. Ezt szolgálja a mantrameditáció, amelyet a Védák javasolnak, és ezt szolgálja maga a jóga is, amelyet bár ma egy kellemes sportágként ismerünk, valójában az egyén és a Legfelsőbb összekapcsolódását szolgálja a test legyőzésén keresztül. A jóga egyszerre a test és az elme sportja. Rugalmassá és egészségessé teszi a testet és kiegyensúlyozottá mentális működésünket, de legfontosabb sajátossága más mozgásformákkal szemben az, hogy lelkileg tölt fel. A jóga szó jelentése: összekapcsolódás. Hát nem csodálatos, hogy az életben minden, de minden a kapcsolódási képességünk kiteljesedésén múlik? Az atomok a világunkat felépítő stabil szerkezetű molekulákká kapcsolódnak össze, az egyének családdá és szociális-társadalmi hálóvá, a lelkek pedig egy békés, lelki közeggé kapcsolódnak. Te is bekapcsolódnál? Lépj közelebb!

A Jóga Világnapja a fesztiválon

A nyári napforduló napja a Jóga Világnapja is egyben. Az idei, 24. magyarországi Szekérfesztivál témája a Jóga és mantra vagyis az összekapcsolódás művészete és technikái. Az eredeti indiai tradíció követői szerint a világban tapasztalható különféle társadalmi, politikai konfliktusok, háborús és vallás ellentétek mind-mind abból fakadnak, hogy nem értettük meg: mindannyian ugyanolyan lelkek vagyunk, akik ugyanahhoz a forráshoz kapcsolódnak, Istenhez, nevezzük bármilyen néven is. Hétköznapi ügyes-bajos dolgaink közepette hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni a forrást, belefeledkezni a saját életünkbe, gondjainkba, a többi embert tőlünk különbözőnek, távolinak érezni. Az összekapcsolódás képességének hiánya végül ahhoz vezethet, hogy idegenekké válunk egymás számára, elveszítjük empátiánkat és toleranciánkat mások felé és szenvedésük láttán elfordítjuk a fejünket. Lehet, hogy minden nehézségünk saját belső feszültségünkből fakad? A jóga és a mantrameditáció segít önmagunk legyőzésében és az elégedettség elérésében. A Városligetben tartandó India fesztiválon nemcsak az ősi India kultúráját és művészetét, hanem szellemi bölcsességét is mélyrehatóan megismerheted. India békéje és színes forgataga egyetlen napra Budapesten is megelevenedik.

A részvétel díjtalan, azonban érdemes lelki szolgálatot ajánlani, és legalább néhány percre csatlakozni az Úr szekerének húzásához, hiszen ez minden korábbi tettünk negatív visszahatásaitól megszabadít bennünket!

Színpadi program

Az ünnepélyes felvonulás után 13 órától 21 óráig színpadi műsorral várunk Benneteket a Városligetben.

A színpadon a megnyitót követően előadásokat hallhattok a védikus filozófiáról, lesz hatha- és acro-jóga bemutató, különféle tradicionális indiai templomi táncok, indiai zenei bemutató, este pedig vidám mantra-jóga koncertekkel készülünk Nektek. Tartsatok velünk!

Részletes színpadi program hamarosan....


(A programváltoztatás jogát fenntartjuk.)
Vegán ajándékok Dzsagannáthnak

Egy indiai tradíció szerint a vendégeket mindig királyként kell megvendégelni. Ha viszont vendégként fesztiválra, az Úr templomába vagy egy szent helyre látogatunk vihetünk ajándékokat vagy adományt.

A Szekérfesztivál alkalmából ajándékokat vinni az Úrnak nagyon áldásos, kedvező cselekedet. Bárki hozhat vegán finomságokat, natúr, sótlan olajos magvakat, gyümölcsöket vagy virágokat – ezeket felajánlják a menet során az Univerzum Urának és Társainak. A felajánlott finomságokat a menet végén kiosztják a résztvevők között.

Bárki, aki a Szekérfesztivál napján gyümölcsöt, virágot, édességet, más finomságot, hidegen gyúrt finomságokat, vagy sütött édességeket, könnyű csemegéket hoz, nagy szolgálatot ajánl az Úr Dzsagannáthnak. Minden más alkalommal az Úrnak főzni, sütni jóval nehezebb és szigorúbb sztenderdeknek kell megfelelnünk, de Istennek ez a különleges formája olyan kegyes, hogy ezen a napon elfogad minden olyan felajánlást, amit őszinte szeretettel, jószívvel készítenek és visznek Neki.

Az adományokat feladni a szekérre a menet megindulása előtt lehetséges és célszerű, utána már körülményesebb. Mindazok, akik adományt visznek a Szekérkarneválra, ún. Mahapraszádam-jegyet kapnak, melyet később beválthatnak az oltáron felajánlott finomságokra a Városligetben, az erre a célra kialakított sátorban.
Az Úr szekerének húzása

Az Urat azzal is nagyon szépen lehet szolgálni, ha eljössz a fesztiválra, és énekkel, tánccal, illetve szekerének húzásával segíted a menet haladását. A kötelek húzása nagy áldással jár az emberek számára, mert megszabadít minden bűnös visszahatástól, rossz karmától, amelyet esetleges rossz tetteink elkövetésével halmoztunk fel.
A tradíció háttere

A Szekérfesztivál során az Úr Dzsgannáthát, vagyis az Univerzum Urát és testvéreit imádják és hordozzák körbe a városban, akik valójában megfelelnek a Vrindávana faluban nevelkedett Úr Krisnának, Balarámának és húguknak, Szubhadrának. Krisna e formája, az Univerzum Ura egy, a Dvápara-jugában, egy korábbi történeti korban élt király, Indradjumna hívására jelent meg ebben a világban.

Indradjumna király egyszer értesült arról, hogy állattartásból élő népek, ún. sabarák birodalmában él egy bizonyos Níla Mádhava nevű múrti, Isten egy imádható, szoborformát felvett alakja, akit szeretett volna meglátogatni és otthonába hazavinni, hogy megfelelő módon, tiszta körülmények között és nagy tisztelettettel imádhassa. Níla Mádhava jóval korábban, még az Aranykor (Szatya-júga) végén jelent meg egy banyan fa alatt, és oly gyönyörűséges volt, hogy a két istenség, Dharma és Jama szerették volna biztonságos helyre elrejteni.

Indradjumna király egy kiemelkedő bráhmanát küldött a sabarák földjére, hogy találja meg és hozza el hozzá a rejtegetett istenszobrot. A bráhmana hosszú időn keresztül kutatta, s a múrti vendéglátójának, a sabarák királyának leányát feleségül is vette. Végül újdonsült hitvesének köszönhetően jutott el Níla Mádhavához, ám bekötött szemmel vezették az oltár elé, hogy ne fedezhesse fel később, önállóan az utat. Így az eszes bráhmana cselhez folyamodott: mustármaggal hintette be a járást, hogy képes legyen visszatalálni az Úr e lakhelyére. A bráhmana később hazatért királyához, és igyekezett Indradjumnát az Úr menedékhelyéhez visszavezetni, ám az istenszobornak csak hűlt helyét találták addigra, az megsemmisült létezni. A dicső Indradjumna király ekkor kész volt véget vetni életének, mivel semmi értelmét nem látta tovább vezetni birodalmát Isten jelenléte nélkül. Ekkor egy hangot hallott, amely arra kérte, emeljen templomot a Níla-hegy tetején és várjon türelemmel.

Indradjumna a kérésnek megfelelően megépítette a templomot. Az épületet az Úr Brahmá segedelmével kívánta felszenteltetni, ezért a mennyei bolygókra indult, hogy meghívja Őt birodalmába. Brahmá elutasította kérését, mondván, csak akkor szentelheti fel templomot, ha azt Maga az Úr akarja, ahogy Ő Maga is csak akkor fog megjelenni benne, ha úgy határozott – s emlékeztetett, az Úr eddig is csak a király hívására cselekedett.

Indradjumna ekkor visszatért birodalmába, ám egy új világba csöppent, mivel a mennyei bolygókon másképp telik az idő, s ő így a pár naposnak érzékelt távollét alatt valójában több száz évet volt távol otthonától. Birodalma megváltozott, s az új uralkodó előtt csak nehezen tudta bizonyítani kilétét, kétségbe vonták hitelességét. Szavait, s hogy ő maga Indradjumna király, végül egy agg varjú igazolta. Az uralkodón szomorúság lett úrrá rokonai és barátai elvesztése miatt, noha az új korszak emberei között – új testben ugyan – de felismerhette korábbi szeretteit, szolgáit, követőit. Indradjumna király megépítve a templomot hosszú ideig várt kétségbeesve az Úr megjelenésére, s már egészen türelmetlenné vált. Az Úr ekkor megjelent álmában és azzal vigasztalta, hogy hamarosan előbukkan majd egy különleges fafajtába rejtve, amely egyenesen a lelki világból érkezik majd, isteni jelképekkel, és ebből már bátran kifaraghatják az újabb istenszobrot, Níla Mádhava mását. Az iránymutatásának megfelelően hamarosan meglelték a Dáru-Brahman fát, az Úr Krisna jelképeivel: a kagylókürttel, a buzogánnyal, a csakrakerékkel és a lótuszvirág szimbólumával törzsén. A király tüstént faragómestereket hívott, ám a legtöbb szilpának (szobrásznak) eltört a vésője; nem voltak képesek megmunkálni a különleges anyagot. Ekkor egy titokzatos szilpa-mester érkezett, akiről azt beszélték, hogy maga lehet a félistenek építésze, Visvakarmá, s azért jött, hogy felfoghatatlan tehetségével közvetlenül szolgálja az Urat. A rejtélyes mester komoly feltételeket szabott a munka elvégzéséhez: kikötötte, hogy 21 napon át nem zavarhatják meg alkotás közben, semmilyen körülmények között sem.

A napok során – a várakozás végtelen terhe alatt - Indradjumna királyt a türelmetlenség megfosztotta értelmétől. Elhaltak a zajok a műhelyben és baljós csönd köszöntött palotájára. Bár miniszterei óva intették, 14 nap után, elvesztve minden ítélőképességét feltépte a műhely ajtaját, s megpillantotta a befejezetlen, félkész istenszobrokat. A szobrok, az Úr Dzsagannáth, Baladéva és Szubhadrá erős, kikerekedett tekintetűek, gyermeki vonásokkal rendelkeztek (éppen mint ma), hiányoztak azonban a végtagjaik. A király kínjában felkiáltott és átkozni kezdte magát, amiért ilyen sértést követett el. Ismét elhatározta, hogy megválik életétől, amikor is újabb álmot látott. Az Úr ebben feltárta számára, hogy csupán kedvtelésének része ez a forma, így az is, hogy ennyire zavarodottá válhatott az egyébként erős és erényes király. Rávilágított, hogy ez a forma kiválóan alkalmas arra, hogy a hívek közvetlenül szolgálják Őt, kifejezzék odaadásukat és lefoglalják magukat az imádatban. Mert bár e formának nincs keze és lába, az Univerzum Ura kezek nélkül is képes elfogadni az ajándékokat és lábak nélkül is képes járni, vagyis Őt a test, az anyag megkötései nem korlátozhatják. Az Úr megnyilvánulása után Brahmá is ellátogatott a birodalomba és felszentelte a helyet. Indradjumna király örömében úgy határozott, az Úr Dzsanagannátha temploma naponta csak 3 órán át lehet zárva, a többi időben pedig korlátlanul látogathatják a hívők. Az Úr Dzsagannátha imádata így mindenki számára elérhetővé vált, és példás odaadással folyt évezredeken át.

Több ezer évvel később, Srí Csaintanja Maháprabhu, aki Krisna XV. századi megjelenési formája, ellátogatott Dzsagannátha Puriba. Amikor a templomban először megpillantotta az Univerzum Urát, összeesett előtte. Csaitanja Maháprabhu idejében az Úr Dzsagannátha formáját már nem látogathatta akárki, csak a hindu születésű személyek. Az Úr Csaitanja ellenezte ezt, s ennek jeleként naponta látogatta házukban azokat a hívőket, akik muzulmán származásúak voltak vagy a muzulmán uralkodó szolgálatában álltak – így a tisztaszívű, példás bhaktákat, Szanátana és Rúpa Goszvámít, vagy Haridásza Thákurát.

Az Úr Csaitanja, az Úr Dzsagannátha különleges, végtagok nélküli, gyermeki, mosolygós megjelenésére - azon túl, hogy Indradjumna megzavarta a művészt - más magyarázatot is adott. Krisna felnőtt korában már nem imádott falujában, Vrindávanában élt, hanem Dvárakába ment és elfoglalta a trónt. A példás uralkodó itt távol volt szeretetett gyermekkori pajtásaitól, a gopíktól, akik közvetlenül, fesztelenül szolgálták és szerették őt, s a legbensőségesebb hívei az Úrnak. Krisna gyakran álmodott velük, így beszélt, izzadt és remegett álmában. Feleségei, a dvárakái királynők ezért titokban arról érdeklődtek Rohinítől (Krisna féltestvérének édesanyjától), tárja fel, mitől olyan zaklatott az Úr éjjelente. Csaitanja úgy magyarázta, hogy amikor Rohiní, Balaráma édesanyja mesélni kezdett a királynőknek, Szubhadrát, Krisna és Balaráma húgát jelölte ki őrnek a folyosóra, nehogy a fiúk valamit meghalljanak a szívszakasztó történetekből. Ekkor elbeszélte azokat a csodálatos emlékeket és kedvteléseket, amelyeket az Úr Krisna Vrindávana faluban mutatott be gyermekkorában. Szubhadrá szemei - hallva a történeteket – egészen kikerekedtek, teste az eksztázistól átalakult, s Krisna és Balaráma erre már azonnal figyelmesek lettek. Szubhadrá ebben az állapotban képtelen volt jelezni, hogy közelednek a fivérek. A történeteket meghallva, Krisnát és Balarámát annyira elbűvölték az emlékek, hogy hiányozni kezdett nekik a falujuk, társaik, szeretteik, a gopík - így Krisna teste is és Balaráma is átalakultak. Az elkülönülés és hiányérzet szenvedésétől végtagjaik visszahúzódtak testükbe, tekintetük óriásira nőtt. Ez a végtelen elkülönültség-érzés Krisna és az őt szerető legtisztább hívei, a gopík között az, amit az Úr Dzsagannátha jelenléte kifejez. Ez a hangulat az elkülönülés hangulata, amelyben az Úr távol van szeretteitől. Nárada Muni – Brahmá fia – amikor megpillantotta ezt az eszményi formát, arra kérte az Urat, hadd láthassa mindig mindenki ebben a hangulatban elmélyülve.

Az Úr Csaitanja Maháprabhu a XV. században tárta fel ezt a történetet, aki maga is Krisna. Maháprabhu személyes példájával tanított, követőivel kitakarította és csillogóvá változtatta a Gundicsá templomot az orissza állambeli Puriban, amely mintegy két kilométerre található a Dzsagannátha-múrti állandó lakhelyétől. A templomot nemcsak megtisztította, hanem úgy alakította, hogy az Vrindávanát jelképezze, Krisna faluját, ahol nevelkedett. Az Úr Csaitanja és társai nem egyszerűen átrendezték és kipucolták ezt a teret. Az Úr megtanította követőinek a Haré Krisna mahámantra éneklését, a kor legfontosabb vallásos tevékenységét, s a takarítás közben ezt énekelték. Ez a mantra önmagában tökéletes és teljes, hiszen nem különbözik az Úr Krisnától, a szent helyektől, és fenségeitől. Így a mantrát énekelve a hívők a szívükben teremtették meg a legtökéletesebb kedvtelések színhelyét, Vrindávanát a Gundicsá templomban, hogy Dzsgannáthát gyermeki éveire emlékeztessék. A Gundicsá-mardzsana szertartása, amelyet azóta is minden évben elvégeznek a hívek, nem csupán a templom, hanem a szív megtisztítása is egyben, amikor a helyszín mellett az elmét, lelkünket is tisztítjuk, és ezáltal jobban elmélyedhetünk az Istenszeretetben. Az Úr Csaitanja Maháprabhu ezután társaival bemutatta a Szekérfesztivál kedvtelését. Kegyéből olyan személyeknek is lehetőséget biztosított ekkor a szolgálatra, mint az ország világi uralkodója, Pratáparudra király, aki éveken át mindhiába próbált audienciát kérni Maháprabhutól. A király egy utcaseprőhöz hasonlóan seperte az utat a szekerek előtt, akár egy cseléd. Odaadása határtalan volt.

Ez volt az első fesztivál, amikor az Úr Dzsgannáthát, vagyis Krisna vrindávanai formáját áthúzták a Gundicsá templomba. Ez a templom különleges, mert Vrindávana falut jelképezi, s így a hívők a gopík vágyát fejezik ki általa, hogy visszahúzzák az Urat Dvárakából gyermekkori falujába, vagyis a királyi tennivalóktól, a világ uralásától, a tiszteletteljes kapcsolatokból visszavigyék a személyes, szeretetteljes, odaadó közegbe. A templom másik különlegessége, hogy a Dzsagannáthát beavató Indradjumna király feleségének nevét viseli magán, innen a Gundicsá név. Csaitanja Maháprabhu társaival díszes menetben, táncolva és énekelve húzta át Dzsagannátha és testvérei szobrát, a három különböző méretű és színű szekéren, a Gundicsá templomba. A szekér néha elakadt, s ilyenkor elefántok sem voltak képesek tovább húzni a tonnányi istenszobrokat. Az Úr Dzsagannátha akkor haladt előre, amikor jónak látta, s útközben olykor megpihent. Azt beszélik, ilyenkor az Úr Csaitanja a szekér mögé lépett és fejével tolta meg a termetes hintókat.

A Gundicsá templomban 9 napon át tartózkodtak az Urak, s az Úr Csaitanja és követői közben Krisna vrindávanai kedvteléseire emlékeztek, így pl. megfürödtek és játszottak az Indradjumna tóban. Ezután visszatértek eredeti lakhelyükre – megtartva az elkülönülés fájó hangulatát. Dzsgannátha visszatért Laksmídevíhez, a Szerencse istennőjéhez, aki a legfőbb felesége a dvárakái királynők között (különösen, mert a Szerencse Istennője az ötödik napon haragra gerjedve meg is látogatja Gundicsában). Az Úr Csaitanja arra is megkérte követőit, hogy ezt a rendkívüli, szimbolikus és fontos eseményt ne felejtsék el soha, hanem minden évben rendezzék meg ugyanabban az időpontban, így emlékezzenek. A Szekérfesztivál az Úr Csaitanja kora óta hagyománnyá vált Dzsagannátha Puriban. Bár a nem-hindu származású hívek azóta sem juthatnak be Dzsgannáthához, ezen a napon, a Szekérfesztivál napján bárki láthatja Őt szekerén és szolgálhatja azzal, hogy hazahúzza Vrindávanba, énekel, táncol a kedvére, az utat sepregeti vagy ajándékokkal kedveskedik a szekéren utazóknak.

Az első Rátha Játra fesztiválok nyugaton

A Szekérkarnevált Sríla Prabhupáda a Krisna-tudat Nemzetközi Szervezetének alapítója idejében már több helyszínen is megrendezték Indiában. Prabhupáda már ifjú korában szeretett volna eljutni Puriba, az eredeti fesztiválhelyszínre, ám végül falujának lakosait buzdította arra, rendezzék meg helyben is az ünnepi menetet. Az Urakat azonban nem volt min utaztatni, s a ragyogó terv úgy tűnt, meghiúsul. A kis Abhaj Csaran (Prabhupáda gyermekkori neve) nagyon szomorú volt, ám találkozott egy idős asszonnyal, aki hogy a kedvébe járjon, kedvesen neki ajándékozta a saját kis szekerét, így az ifjú belekezdhetett a fesztivál megszervezésébe társaival. Az Urak ugyan egy, és nem három szekéren utaztak, de megkezdődhetett a menet. A felnőttek, így Prabhupáda szülei is, látva a falubeli gyermekek eltökéltségét, segítettek megszervezni a Ratha Játrát, vagyis a szekerek menetét. Finom ételeket főztek az Uraknak és a kocsit is feldíszítették a nagy alkalomra. Sríla Prabhupáda, amikor majd’ 70 éves korában Amerikába utazott, hogy elterjessze a Krisna-tudatos mozgalmat, elhozta a Szekérkarnevál ősi hagyományát is Nyugatra, a felvonulás legfontosabb tradicionális elemeit bemutatva, hogy mindannyian emlékezhessünk Krisna kedvteléseire. Az első Indián kívüli Szekérkarnevált 1967-ben rendezték meg San Franciscoban. Azóta a világ legtöbb nagyvárosában, mintegy 500 Krisna-központ közelében évről évre megtartják az ünnepséget a nyári hónapokban, az eredeti, Puriban lezajló fesztivállal megközelítőleg egy időben.

Puriban mind a mai napig, 16 nappal a Szekérkarnevál előtt megrendezik a Sznána-játrát, amikor megfürdetik és újrafestik az Urakat. A Ratha Játrára már új pompával érkeznek. Indradjumna királynak köszönhetően az Univerzum Ura imádható formában jelent meg az anyagi világban. A múrtiforma által képesek vagyunk szolgálni az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Csaitanja Maháprabhunak köszönhetően elmerülhetünk Krisna legbensőségesebb kedvteléseinek hangulatában, s megtisztíthatjuk szívünk templomát a Haré Krisna Haré Krisna Krisna Krisna Haré Haré Haré Ráma Haré Ráma Ráma Ráma Haré Haré - hangvibrációval. Sríla Prabhupádának köszönhetően pedig ez az ősi hagyomány eljutott nyugatra, Indián kívülre is, így már a világ számos pontján szolgálhatjuk évről évre az Univerzum Urát énekkel, tánccal, díszekkel, finom ételekkel. Nem létezik tökéletesebb folyamat, mint az Úr odaadó szolgálatában való részvétel, amely által egyszerre foglalhatjuk le testünket és elménket, és amely által megszabadulhatunk az anyagi létezés terheitől, a félelmektől és szenvedésektől.

A Szekérfesztivál Budapestre érkezik

1993-at írunk. Egy verőfényes nyári napon a verőcemarosi kempingben 80-100 Krisna-hívő egy falusi szekeret húz énekelve és táncolva egy vidám ünnepségen. Habár a szekér csak igen szerény kényelmi lehetőségeket kínál, és az út is kissé döcögős, az Unvierzum Ura és testvérei kegyesen elfogadták híveik invitálását e rövid utazásra. Ez volt az első alkalom, amikor Magyarországon is megrendezték a Szekérfesztivált Krisna örömére, és a jelenlévők, valamint minden honfitársuk áldására. Az ünnep és táborozás nagyon jó hangulatban telt, ami Dzsagannátha-át is bizonyára elégedetté tette. Ez már csak azért is valószínű, mert a következő évben már a hatalmas, kupolás szekerén utazott végig Budapest egyik legismertebb útvonalán, a Rákóczi úton. Ez a szekér Londonból érkezett és számos európai országban szállítja Dzsagannátha és a testvérei múrtiját. Az Urak ezután minden évben már csak ezen a szekéren voltak hajlandóak utazni.

Az évek során azonban az útvonal megváltozott. Sokáig a Köztársaság térről a Tabánig vonult a menet, azonban a Tabán kellemes természeti környezetét - az ott folyó építkezési munkálatok miatt - le kellett cserélni a Vörösmarty tér utcaköveire. 2016-ben azonban ismét zöld gyepes, mégis sokak által látogatott helyszínre érkezhet a menet. A vendégek itt szemtől szembe állhatnak az Univerzum Urával, aki különleges kegyéből az utcákra ment, hogy visszahívja lelki hazájába az Univerzum minden élőlényét.
Letöltés (MP3)

This is Soul Kirtan - Hare Krishna Mantra
(09:06, 21.8 MB)

Kirtaniyas - Nitai Gauranga feat MC Yogi - Festival of Colors
(05:03, 12.1 MB)

Prayers to Lord Jagannath - Kadacit Kalindi Tata Vipina
(14:17, 34.3 MB)
Festival of Chariots in Budapest

The Festival of Chariots is a traditional festival, originating in the ancient city of Puri in India. Today this festival is held in many major cities across the world just as New York, London, or Rome. The Festival of Chariots Budapest will be organised on Saturday, 24 June 2017. The procession will start from Vörösmarty square at 10am. The festive procession is expected to arrive at the City Park at about 13:00 where a rich stage programme will be held, including Indian music and dance, drama, presentations, children’s productions, yoga presentations (hatha yoga, astanga yoga, acro-yoga), lectures on self-sustenance and self-assessment; whereas at the stalls one can get delightful pure vegetarian and vegan food. There will be a colourful Indian bazaar as well. The festival celebrates an invitation to the Lord of the Universe, Jagannatha to enter our hearts. Therefore everyone is invited to bring presents for Krishna (vegan cakes, nuts and raisins, fruits and flowers) and to hand them over when the procession begins. These will be offered to Krishna on the chariot and will be distributed among the participants at the destination. Participation at the programme is free of charge and the experience unforgettable!

On the occasion of the Festival of Chariots (Ratha Yatra) we also celebrate the World Yoga Day. During the festival we can participate in a number of yoga programmes and can get a deeper understanding of the art and technique of yoga and mantra meditation.
Kapcsolat

Főszervező:
Nilamani Csakravarti Dászi
+36 30 530 6371
Sajtókapcsolatok:
Fodor Kata
+36 30 336 7171